Mivel ez a téma annyira egyéni, mondhatnám személyes, ezért hát általános szabályt, szabályokat adni értelmetlen lenne. Így hát csak a saját gyakorlatomat, szokásaimat írom le.

Idegenben járva az ember vásárolgat ezt-azt, élelmiszert, apró emléktárgyakat, vagy egyebet, amire éppen szüksége van.

Szlovákiában remek túra-bakacsot, hegymászó harisnyákat, és lábszárvédőt vettem annak idején, amiket felvéve igazán “komoly” hegymászónak éreztem magam. Mivel minden tátrai utamon beterveztem csúcsmászásokat is, jól jöttek ezek. (Nálunk akkor még nem lehetett kapni magashegyi túrázáshoz való felszerelést.)

Lengyelországban – ahol volt szerencsém hosszabb időt tölteni – összevásároltam sok mindent. Új házas voltam, és a háztartáshoz szükséges holmik egy részét is innen vettem meg. (Többek között megtetszett egy bőrtokos tőrös-kempingbalta, aminek később nagy hasznát vettem barangolásaink során.) De vettem kézműves nyakláncokat az asszonykámnak, szobadíszt, és más apróságokat. Bár akkor éppen nem túristaként voltam jelen, a szuvenírekről sem feledkeztem meg.

Ugyanakkor Olaszországban járva sosem feledkezem meg a jóféle sajtokról és a limoncellóról. Mindig veszek jó nagy darab parmezánt, pecorino romano-t, bivaly mozzarellát (mozzarella bufala) esetleg más fajtákat is.

Hát a szuvenírek. Mindenki vesz ilyesmit külföldi útjai során, ki-ki ízlesének és pénztárcájának megfelelően. De legyünk körültekintőek. Lehetőleg ne az első napokon vegyük meg ezeket. Jártunkban-keltünkben úgyis beleütközünk az árusok hadába, akik többnyire mind ugyanazt árulják. Utazásunk utolsó napjai egyikén vegyük meg az emléktárgyainkat, amikor már nagyjából tudjuk, mennyit szánhatunk erre. Én a következő gyakorlatot folytattam.

Rómában metróval mentünk a Vatikánba. A metróállomástól a Via di P.ta Angelica egyik oldalán egymást érték a szebbnél szebb üzletek az érdekes és szép ajándéktárgyak garmadájával. Kis unokám lelkendezve röpködött a sok érdekes látnivaló között: “Papa, ezt is vegyük meg…. meg ezt is…ez meg olyan jó lenne Anyának…”.  No, válaszoltam, most ebből a sok mindenből kiválasztjuk azt a két-három dolgot, amit majd megveszünk, ha újra visszatérünk ide. És úgy lett.

Sok utazó attól fél, ha tovább megy, máshol nem fogja megtalálni, amit kiszemelt magának. Erre vajmi kicsi az esély, mert nagyjából mindenhol ugyanazt árulják, már ami a szuveníreket illeti. (Ha meg valami egyedit pécéz ki az ember, hát azt valóban célszerű első látásra megvenni.)

Az árakkal azonban jó lesz csínján bánni. Először is, utcai árusnál lehet alkudni (boltban ez nem illik, sok helyen ki is van írva). Másodszor, jó tudni, hogy ugyanaz az árú frekventált, nagy látogatottságú helyeken jóval drágább, mint távolabb, vagy egy külső kerületben. És ne hasonlítgassuk az árakat, bár ezt mondani szinte felesleges. Úgyis mindenki átszámolja nemzeti valutájára, amit venni akar. De ne legyen ez gátja – vagy csak végletes esetben – annak, hogy jól érezzük magunkat. Mert végül is ez a cél, nem?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here