Már ami eszembe jut, mert bizonyára mindenki tudna sorolni néhány, számára fontos apróságot.

Egy üres félliteres műanyag flakon, amit megtölthetünk vízzel. A hegyek között és városban is jó szolgálatot tehet. (Repülőre nem lehet felvinni tele flakont, ezért hát üresen teszem be az oldaltáskámba. Amint az ellenőrzésen túljutottam, a tranzit-váró mosdójában megtöltöm vízzel, és kész.)

A térkép szintén elengedhetetlen (várostérkép, túrához túrista-térkép). Ezzel kapcsolatban is volt egy kalandunk. A Tátrában terveztünk egy kirándulást sógorommal, felmászni a Bolond Gerőre (Hlupy). El is indultunk Zdiar-ból, nálam a több éve használt Tátra-térképpel. Mentünk, mentünk, amikor a jelzett út elkanyarodott jobbfelé, és láthatóan tartott az országútnak, ahonnan érkeztünk. Megálltunk, tanakodtunk kezünkben a térképpel, miközben utólért bennünket egy szlovák túristacsoport. Kérdeztük őket, hogyan juthatnánk fel a Hlupy-ra? Oda sehogy, mutatták térképüket, az általunk választott út már nem létezik, a körzet zerge-rezervátum. Régi a térképünk. No, mit csináljunk? – tanakodtunk. Imre, egy út nem tűnik el a semmibe, az ma is létezik – kezdtem okoskodni – legfeljebb levakarták a fákról a jelzéseket. Azonkivül vasárnap van, egy jóravaló TANAP-felügyelő (a Tátrai Nemzeti Park ellenőrei) otthon várja a vasárnapi ebédet, tehát induljunk el bátran.

Úgy is tettünk, átkeltünk egy kis vízfolyáson, és ott volt az út. Bandukoltunk egy jó fél-háromnegyed órát a szép ligetes, fenyvesekkel tarkított hegyoldalban, amikor végetért az út. Körülöttünk gyalogfenyves (ezen lehetetlen átgázolni), így hát egy száraz patakmeder emberfej nagyságú kövein próbáltunk feljebb jutni. Aztán ez egyre nehezebb lesz, és megállunk. És ekkor vesszük észre a zergéket. Csapatostól legelnek, mászkálnak a szemközti hegyoldalon. A Hlupyra így nem jutottunk fel, viszont számtalan zergét láttunk, fényképeztünk.

Városban is jó szolgálatot tesz egy jó várostérkép, lehetőleg minél részletesebb. El sem indulnék ilyen nélkül. Ma már idehaza is beszerezhetők az európai városok térképei, de az adott helyen is beszerezhetőek. Tájoljuk égtáj szerint a térképet, kiválasztunk néhány fő tájékozódási objektumot, melyről aztán – tekeregjünk bármerre – mindig tudhatjuk merre esik tőlünk. Kell némi gyakorlat hozzá, de nem ördöngősség ezt megtanulni.

Aztán jó ha van nálunk (kéznél) egy biztosítótű (elszadhat a cipőfűző vagy nadrágszíj), egy csomag gyufa, spárga, tartalék tárolóchip (sokat fényképezőknek) és tartalék akku a fényképezőgéphez.

Hát ennyi, ami hamarjában eszembe jutott, és amiknek hasznát vettem barangolásaim során.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here