Többezres állami trollhadseregeket alkalmaznak a kormányok 3. rész

Az RBK orosz napilap ezen a héten további információkat szellőztetett meg az orosz trollgyár működéséről. Megerősítették, hogy a Donald Trump megválasztása után is tovább működő trollgyár fedő intézménye a szentpétervári Szavuskin utca 55.-be bejegyzett internetkutató ügynökség, melynek tulajdonosa a „Putyin szakácsaként” emlegetett Jevgenyij Prigozsin vendéglőmágnás. Állításuk szerint a trollok által a közösségi portálokon létrehozott profiloknak és közösségeknek hatmillió követőjük volt, de hirdetések és újramegosztások segítségével a trollgyár által előállított tartalmak – például 2016 szeptemberében – akár húsz-harmincmillió emberhez is eljuthattak. A bérkommentelőket jól megfizették: a munkatársi fizetés 55 ezer rubel (250 ezer forint) volt, az adminisztrátoroknak pedig akár 90 ezer rubelt (410 ezer forintot) is fizettek. Ilyen fizetésért az orosz trollgyárban nem is kell olyan sokat tenni: elég az ellenzék korrupciós ügyeiről vagy akár a NATO oroszellenes összeesküvéseiről kommentelni.

Nem kellett sokat várni rá, hogy Ukrajna is hadrendbe szervezze a maga trolljait. A kelet-ukrajnai konfliktus kezdetekor az interneten még csak leleplező vagy dezinformációs honlapokkal próbálták megállítani az ukránok orosz társaikat. 2015-ben aztán a kijevi információs minisztérium úgy döntött, hogy felállítja az információs hadsereget, amelynek még külön honlapot is regisztráltak (i-army.org). A trollseregbe az ukránok önkénteseket vártak, akiknek a feladatuk nem kevés pátosszal annyi lett, hogy „terjesszék az igazságot”.

Hogy mennyi trollt sikerült így toboroznia Kijevnek, nem könnyű megmondani. Az információs hadsereg Facebook-oldalát ugyan már majdnem 44 ezren kedvelik, a szinte mindig Oroszországról szóló bejegyzéseket viszont már kevesen lájkolják vagy osztják meg követőik. Mintha az önkéntesekből álló trollhadsereg nem lenne túlságosan motivált. Hasonló statisztikákról árulkodik a hadsereg Twitter-fiókja is: bár már 9400 bejegyzésnél tartanak, alig több, mint 21 ezer követőt sikerült szerezniük az elmúlt években. Még elkeserítőbbek ezek a számok, ha az ellenségeikkel vetjük össze: csak az említett „orosz” David Jones ötször ennyi követőt gyűjtött maga köré.

Ahol külpolitikai érdekek forognak kockán, ott előbb vagy utóbb megjelennek a trollseregek is. Ezt mutatja Izrael példája, ahol a hasbara, magyarázat szót használják arra a törekvésre, hogy külföldön pozitív híreket terjesszenek Izraelről és politikájáról.

Ennek érdekében számos hivatalos csatornát is üzemeltet az ország, ez azonban csak része annak a harcnak, amelyet a pozitív imázs érdekében tesznek. 2013-ban az izraeli média megírta, hogy a kormány hazai diákokból és nemzetközi támogatókból olyan csoportot toboroz, amely a közösségi médiában posztolna pozitív üzeneteket az országról. „Egységes erőfeszítésre van szükségünk, hogy elmagyarázzuk, törvényes jogunk van hozzá, hogy itt legyünk Izraelben” – indokolta a csoport szükségességét a The Jerusalem Postnak négy éve Dov Lipman izraeli politikus, aki szerint ez kulcsfontosságú tényező lesz abban, hogy legyőzzék azokat a mozgalmakat, amelyek bojkottot hirdettek Izrael ellen.

Az izraeli „magyarázóknak” természetesen rengeteg dolguk akad: gyakorlatilag örökzöld téma itt a palesztinkérdés, s fontos feladat lesz még sokáig az izraeli haderő pozitív színben való feltüntetése is.

Nem kellenek mindig külpolitikai érdekek ahhoz, hogy az internetes trollhadseregek akcióba lendüljenek. Sokszor belpolitikai ügyek mögé is felsorakoztathatók a katonáik, különösen akkor, amikor nagy a tét. Törökországban pedig az elmúlt években mindvégig ilyen helyzet állt fenn, elég csak Recep Tayyip Erdogan ambícióira gondolnunk.

Amikor 2013-ban a török környezetvédők az isztambuli Gezi parkban demonstráltak, a rendőrök erőszakkal próbálták feloszlatni a tüntetést. Mivel azonban a demonstrálók a közösségi média útján mozgósították híveiket, rövidesen kormányellenes tiltakozássá fejlődött a demonstrációsorozat, amelyet pár nappal később csak óriási áldozatokkal sikerült megfékeznie a török kormánynak. Erdogan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) erre válaszul 6000 fős közösségimédia-csoportot hozott létre – ez az Új Törökországi Digitális Hivatal nevet kapta –, amely innentől folyamatosan árasztotta az állami propagandát a közösségi oldalakon. A Törökországban csak AK-trolloknak nevezett fizetett propagandisták persze előszeretettel kampányolnak azon személyek ellen is, akik valamiképpen ellenzik a kormánypárt politikáját. Nem meglepő módon a végrehajtó elnöki rendszer bevezetéséről szóló áprilisi népszavazáson az igenek mellett kampányoltak a fizetett trollok, s ennek aztán meg is lett az eredménye: a választók 51,41 százaléka igennel voksolt az alkotmánymódosításra.

A fizetett trollok így ma már nemcsak az államok egymás közti csörtéiben játszanak szerepet, hanem egyre inkább bunkósbottá válnak az olyan kormányok kezében, amelyek leginkább állampolgáraik manipulálásában látják a hatalom garanciáját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.21.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here